A Szob–Nagybörzsöny közötti, 22 km hosszú, 760 mm nyomközű erdei kisvasút – teljes helyreállítását követően – hazánk legvadregényesebb vonal-vezetésű hegyi pályája. Nagyszerű, élmény-gazdag utazást biztosítva kanyarog át a Börzsöny ön, a Duna–Ipoly Nemzeti Park látnivalókban gazdag részén. Szob a hegyvidék délnyugati közlekedési „kapuja”.

MENETREND 2018

Nagybörzsöny - Nagyirtás között

November és március között a vonatok nem közlekednek!

• Március 15. és november 4. között csak szombat, vasárnap!
• Április 27. és október 29. között péntek, szombat, vasárnap!

1975-ben nagy tervek körvonalazódtak, az Államvasút a kőbányába futó vonal átépítését tervezte szabványos nyomközre, de egy harmadik sínszál beépítésével a kisvasút közlekedését is biztosítani kívánták. Személyvonatok futottak volna Szobtól Nagybörzsönyig. A tervek azonban örökre papíron maradtak. 1975. végén azonban egy balesetre hivatkozva megszüntették a forgalmat Nagyirtás és Márianosztra között, így a két vasút újra elszakadt egymástól.

Az 1980-as évekhez kapcsolódik a kisvasút nagy forgalmi fellendülése. Ekkor kezdték el nagy tömegben megrendelésre fuvarozni a követ a tervezett Nagymarosi duzzasztómű építéséhez. Mivel minél nagyobb darabok kellettek, az ide szánt kövek nem kerültek a szobi zúzóba és osztályozóba, hanem egyenesen a Duna-partra utaztak, ahol szállítószalagra billentették, ezen pedig az uszályok gyomrába kerültek.

1987-ben az addig fékezőkkel közlekedő szerelvényeken kiépítették a biztonsági légvezetéket, így már egy esetleges vonatszakadás esetén sem kellett a szerelvény megfutamodásától tartani.

Az 1980-as évek elejére a teherforgalom csökkent. A fát mint régen, Nagybörzsönybe szállították. A vonal hossza időközben a Nagybörzsöny–Kisirtás–Nagyirtás 8 km-nyi vonalra apadt. A teherszállítás leállt, a megmaradt rönköskocsik a végállomáson rozsdásodtak. A személyforgalom a vonalat eltartani nem tudta, az üzemet 1984 őszén beszüntették.

Néhány éven át csak a vadállatok és a turisták jártak a síneken. Sokan éppen közülük indítottak harcot a kisvasút felújításáért. Szerencsére segítség is érkezett, a budapesti Deák téri iskola diákjai takarították a pályát, a Győri Műszaki Főiskolások és a Ganz-Mávag dolgozói a járműveket hozták rendbe. A Szobi Kőbánya zúzottkövet ajánlott fel. Beszállt pénzzel Vác városa és a Közép-Dunavidéki Intézőbizottság, felajánlották a vasút átvételét. Ezután az Erdőgazdaság sem akart szégyenben maradni, vállalták a vasút üzemeltetését, biztosították az új talpfákat. A vágányokat csak ott cserélték, ahol nagyon fontos volt, ezt házi készletből megoldották. Felújították A GV 3756-os C-50-es mozdonyt, és Nagybörzsöny néven forgalomba állították. A kisvasút 1987-ben újraindult.

1989-ben a Királyréti Erdei Vasútról Nagybörzsönybe került az ott kihasználatlanul álló C-50-es. Nemsokára felújították és üzembe helyezték. Közben a GV 3705-ös mozdony használható alkatrészeit kiszerelték, a maradékot szétbontották. Sajnos a teherforgalom továbbra sem a vasúton zajlott.

A Szobra futó vonalat pénz hiányában nem újították fel, így nincs közvetlen átrakási lehetőség a nagyvasútra. A Nagyirtás és Márianosztra közötti szakaszon a síneket 1975-ben nem szedték fel, azonban a könnyen hozzáférhető helyeken a környékbeli lakosság egyszerűen ellopta a pályát. A kirándulóforgalom azonban most sem tudta fenntartani a vasutat, ami talán Nagybörzsöny elzártságának, megközelítési nehézségeinek volt köszönhető. A forgalom 1992-ben újra megszűnt.

A nagybörzsönyi kisvasút megszüntetése óta komoly társadalmi nyomás volt a kisvasút újraindítására. Berki Zoltán kezdeményezésére megalakult a Nagybörzsöny-Szob Erdei Kisvasútért Közalapítvány. Az üzem újbóli megindításától a kisvasút tulajdonosa, az Ipoly Erdő Rt. elzárkózott, azonban 1998. március 16-án átadta a kisvasút tulajdonjogát Nagybörzsöny Község Önkormányzatának. Ekkor úgy tűnt, hogy hamarosan újraindulhat az alvó vasút, azonban egy dolog nagyon hiányzott ehhez: a pénz.

1999-ben műszaki emlékké nyilvánították a Tolmács-hegyi csúcsfordítót, mint az utolsó ilyen megmaradt hazai ipartörténeti ereklyét.

A forráshiánnyal küzdő kisközség önkormányzata nem tudta előteremteni a vasút felújításához szükséges többmilliós összeget, ezért kormányzati támogatásért kezdtek lobbizni az érdekeltek. A próbálkozást és a folyamatos pályázatírást 2002-re koronázta siker: ekkor lett meg a pálya és a járművek felújításához szükséges pénzösszeg. A munkákat 2002. tavaszán megkezdték. Elsőként az 1999-es árvízben megrongálódott kisirtási hidakat építették át, majd talpfa- és síncserékkel folytatták. A munkákkal 2002. augusztusára lettek kész.